Ezen az oldalon néhány érdekességet szeretnénk bemutatni azoknak, akiket érdekel a lézerrel való vágás egy-két részlete.

Ez a rezonátor. Itt állítja elő a gép a lézerfényt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy több méter hosszú üvegcső egyik végét egy közel 100%-os tükörrel (zárótükör), másik végét egy féligáteresztő tükörrel (nyitótükör) zárják le.

Az üvegcső egy speciális, főleg CO2-t tartalmazó gázkeverékkel van feltöltve, melyet nagyfrekvenciával gerjesztett állapotba hoznak. A nyitó- és zárótükör között „pattogó” fényt ez a gerjesztett gázkeverék felerősíti, és bizonyos része a nyitótükrön keresztül – már lézerfény formájában – távozik a rezonátorból. Helytakarékossági okokból ezt a több méteres csövet további tükrök segítségével összehajtogatják. A keletkező lézerfény hullámhossza a távoli infravörös tartományba esik (10.6um), ez messze kívül esik az emberi szem által látható (0.4-0.7um) tartományon, de még az egyszerű kamerák által láthatón is.

A rezonátorban keletkező kb. 3 cm átmérőjű lézernyalábot egy nyalábtágítóoptika kb 15 cm átmérőjűre tágítja, mivel a lézernyaláb alapvetőtulajdonsága, hogy minél nagyobb átmérőre tágítjuk, annál kisebb lesz a széttartása (divergenciája). A megnövelt átmérőjű nyaláb álló és mozgótükrök segítségével jut el a vágandó lemez felett mozgó vágófejhez. A rezonátort elhagyó lézerfény lineárisan polarizált, azonban ezt még a vágófejbe érkezés előtt cirkulárisan polarizálttá alakítják, így biztosítva azt, hogy a vágás minősége azonos legyen minden vágási irányban.

Ezután szintén tükrök segítségével a vágófejbe kerül a még mindig vastag lézernyaláb. Itt aztán körülbelül 0,2mm-esre fókuszálják és a vágandó felületre irányítják. A fej automatikusan pár tized milliméterre követi a lemezt. A fókuszált sugárnak már akkora az energiája, hogy megolvasztja a fémet. Az olvadékot a vágógáz, ami lehet oxigén, vagy nitrogén fújja ki. A keletkezett vágási rés szintén kb. 0,2mm vastag lesz, de ez erősen függ a vágott anyag minőségétől és vastagságától.